…egész biztosan nem kelnék fel azért hajnalban, hogy megnézzem a napfelkeltét. Így viszont minden évszakban többször is látom, és tudom, milyen csodálatos- nem érteném, hogyan lehet örülni annak, ha ma fél km-rel több ment, mint tegnapelőtt- nem jártam volna nagyon sok olyan városban és faluban, ahova 1-1 verseny juttatott el- nem tudnám helyén értékelni azt a rengeteg munkát, amit a sportolók fektetnek be az eredményért (és nem csak futók)- nem ismertem volna meg egy csomó embert, akikkel amúgy soha nem kerültem volna kapcsolatba, hisz a futás a közös kapocs- biztosan nem mennék ki télen +3 fok alatt az udvarra se, nemhogy sportolni- a gyerekemnek nem lenne természetes, hogy akár a kora reggeli órákban is elkísérjen edzeni, vagy induljon egy versenyen- biztosan nem akarnám megértetni másokkal, mi is a jó ebben- én magam sem érteném, mi is a jó ebben 
– én is biztosan találnék mindig kifogást, amiért mindig lenne egy ‘majdholnap’- nem tudnám, milyen az, ha elveszíted az egyik lábkörmöd, vagy a cipőt levéve csak úgy új színt kap 
– nem hinném el, hogy a kényszer valóban nagy úr tud lenni 
– nem is tudom igazán már, hogy a futással töltött időmet mivel ütném el- nem tudnám, hogy van olyan, hogy talpi bőnyegyulladás (szerencsére így is csak hallomásból ismerem)- eszembe sem jutna nyaralásra elsőként a futós cuccomat betenni- eszembe sem jutna, hogy aszerint keressek nyaralóhelyet, hogy hol van verseny esetleg 
– akadály lenne, hogy esőben kimozduljak- biztosan hülyének nézném azokat, akik esőben is futnak – elhinném, hogy a futás olcsó sport – talán nem lennének ilyen zsúfoltak a hétvégék olykor, de nem is tudnám, mennyi pluszt adhat ez- nem érteném meg, hogy lehet fontosabb egy verseny, amire hosszú hónapok óta készülsz, mint bármi más- nem is tudom, miről tudnék beszélni másokkal – sok élménnyel szegényebb lennék- nem tudnám, hogy mindenki csak pár lépéssel kezdte- azt hinném, hogy az ügyeseknek megy, a nem ügyeseknek sose fog- nem törekednék mindig a jobbra, a többre- nem hinném el, hogy minden akadály leküzdhető- sajnálnám, hogy nem vagyok az. (M-K. D.) Csak pár lépés, 1-2 km. Mindenki így kezdte, higgyétek el! És sosincs késő! Csak elhatározás kérdése!